B. Radó Lili: Ünnep

Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak előled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.

Tiéd minden ujjongó énekem,
tiéd lelkem szivárványos zománca,
tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
örömnek jövök, sohase verlek láncra,
ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.”

 

 

0 Tovább

Na, a Szöszi...

Mai fantasztikus történetem:

Belváros, zsúfolt busz, afrikai hőség, kegyetlen emberszag, tapadó ruha - ezt kihasználva: RÁDtapadó emberek... Újra megfordult a fejemben, hogy KELLLLL a jogsi....

De mivel még buszon vagyok, próbálok az orrommal minden előttem elsuhanó légáramlatba belekapapszkodni. Közben kézzel-lábbal-táskával védem a ruhám alól szabadon maradt testem részeit, mert öreganyó ezerrel karcol a retiküllel, anyámlehetne folyamatosan dörgölőzik és ez fúj, és persze lúzer pasi is dörgölőzik felhasználva a tömeget indoknak. Na ő kapott egy sarkast... Végre leszállok, és várom a csatlakozás újabb 20 perces hőélményeit hazáig.

Mindenki nyűgös. Egymásra halmozódva próbálnak árnyékba menekülni a népek. Jobbaknak nem fáj, ha kicsit rájuk süt a nap még 5 percig - d vitamin meg hasonlók - , az viszont nagyon is fájna, ha megint hozzámérne egy szőrös, izzadt vádli - és mégha férfié lenne....

Na mindegy. Figyelem őket, ahogy egy mosoly se durran el az arcukon, ahogy gyilkos szemmel néznek minden még mozgó mellettük levőt, ahogy felszegik az állukat, és ahogy lenéznek rám, napon lévőre. Éééés, azon gondolkozom, mekkora káosz lenne, ha valaki a közepén hirtelen elmosolyodna és kedves lenne. Feborulna a komor-fókatömörülés rendszere. :))))

Ezen vigyorogtam, amíg jött egy rántott husis család is. Épp kezdtem elfelejteni, hogy még fél óráig éheznem kell... De aztán hamar elterelték a gondolataimat, amikor kissrác - hehehe de jó volt :D - úgy istenesen lekajálta magát. Alma alakú anya 2 fánkkal a szájában túr a táskában zsepiért, közben folyik a nyál, tárca a hóna alá - erre apa hangosan kifakad:

"Mit csinálsz már? Ott jön egy cigány!" - azzal elkapta anyától a tárcát és bepaszírozta a hátsó zsebébe.

Anya rákvörösen nézett körbe, hogy vajon hány száz méteren belül volt hallható apa, és amikor látta, hogy ez igen nagy terület a szélcsend miatt, gyors kozmetikába kezdett:

"Isti hogy mondhatsz ilyet? Nem szabad az előítéletekre hallgatni. Mi kulturált család vagyunk. Mi nem ítélünk elő!" (wtf?... XD)

A monológ után még kicsit ki is húzta magát és rántott egyet a pólóján, hogy éreztesse: Ő kultúrált. A másik kezében lévő fánkokról lehullott a porcukor a pólóra, táskára, gyerekre, a szája szélén mulató lekvárt a tenyerével törölte le, és tovább evett. Hasonlóan kultúráltan. Közben a roma srác gyanútlanul elhaladt apa szúrós tekintete mellett. Ő nem hallotta.

Mire lenyugodnának a kedélyek jön egy középkorú pár és odamegy a fánkos nőhöz. Angolul próbálnak vele kommunikálni, de anya angolképtelen. Isti férje magyarul mondja nekik, hogy nem tudunk angolul, nem értem mit mond... Aztán a térkép se vezetett semmire, így apa "véletlenül" rámnéz és int, hogy menjek. Miközben elindultam, fánkos felesége durván végigmért, majd megszólalt:

"Na, a szöszi; majd pont ez tud angolul."- azzal elindult egy hetven év körüli férfi felé. - (logika és magyar nyelvtan ötös...) Síri csend. Mindenki rámnézett, mit lépek erre. Nagyon kínos volt...

A férje úgy elvörösödött, hogy leégni sem lehet szebben. Én meg jól felhúztam magam. Itt állok b@szki a tűző napon, ragadok, éhes vagyok, végigszenvedtem egy szardíniajáratot, vár rám még egy, és akkor egy porcukros pics@ néz le engem, szőkét, amikor Őkulturáltsága nem tudja zsepibe törölni a lekváros tokáját és annyit nem tud angolul, hogy sorry, i don't speek english...???

Na én szépen odaértem - hetvenéves bácsi addig lerázta a nőt - és elkezdtem a külföldiekkel beszélgetni. Angolul. Persze a szokásos hol találom ezt meg azt beszélgetés volt, amíg a hölgy el nem tüsszentette magát. Salute, cara! - mondta a pali, és adott neki egy zsebkendőt. Megkérdeztem, hogy talán olaszok-e. Azok! Volt nagy öröm, mert én olaszul is tudok, úgyhogy innentől ment a talján, tetszett nekik nagyon. :) Végül a sok mille grazie meg ciao után visszafordultam a megállóba és igennn, elismerő pillantások hada, és! pont jött a buszom is. A nő tátott szájjal bámult rám.

"Na a szöszi, miket nem tud angolul, meg olaszul mi? Sőt, egy szöszi azt is tudja, hogy ha nem tömi magát fánkkal nem lesz ekkora segge..." - majd hatalmas vigyorral felszálltam a buszra és integettem is kicsit a még mindig kába nőnek, akit sorban megmosolyogtak a mellette felszállók.

A hetvenéves bácsi odajött, kezet csókolt, és azt mondta: - Ez igen, hölgyem! Hadd gratuláljak az eszéhez és a nyelvéhez is! - majd kedvesen továbbállt.

Így én lettem aznap utoljára vörös....

1 Tovább

szempilla

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek